Petrovszky-, később Jeszenszky-kastély

A műemléki védelem alatt álló, U alakú épületet Baranya megye legelegánsabb homlokzatú barokk kastélyaként tartják számon. Tervezője Fischer von Erlach, Mária Terézia híres építésze volt.

Egyes források szerint az épületet Petrovszky Zsigmond építtette 1786-ban, más kutatók úgy vélik, hogy a kastélyt Horváth Dániel építtette vejének, Petrovszky Józsefnek és leányának, Horváth Krisztinának.

A barokk kastélyon felismerhetők a copf stílusjegyek is. Az épület főkapuja feletti erkély hermákra támaszkodik. Háromtengelyes, oromzatos és manzárdtetős középső része kiemelkedő. A homlokzat középső, kiugró rizalitja címeres timpanonnal készült. Az emeleti helyiségeit stukkós tükörmennyezet, nagytermét ún. koporsó boltozat fedi. A Mária Terézia-kori kastélyok mintáját követi az emeleti dísztermet megvilágító hármas ablakok megemelt magassága.

Az itt élő emberek úgy mesélik, hogy a kastély ura (az egyik Jeszenszky Ferenc) igen szeretett kártyázni. Egy alkalommal jelentős összeget veszített, és pénz híján azt ajánlotta fel tétként, hogy a kastély néhány ablakát befalaztatja. Ezeknek az ablakoknak a helye látszik is a főbejárati homlokzaton.

A kastély az államosításig a Jeszenszkyek tulajdona volt, majd 1953-tól nevelőotthonként működött. Közben az épület állaga jelentősen leromlott. A nevelőotthont 1997-ben felszámolták, és két év múlva Kovács Bálint Ybl-díjas építész vásárolta meg a kastélyt, és elkezdte a felújítást.

Az õsi kastélyt 1788-ban Jeszenszky Antal építtette . A kastélyt az õ leszármazottjai , örökösei bírták az államosításig. Az idõk során többször is átépítették, melynek eredményeképpen tovább bõvült. 1790-ben egy tűzvész során a kastélyt Jeszenszky Antal ismét felépíttette. Jelentõs a XIX.sz. elsõ felében Jeszenszky Nepomuki János kastélyfelújítási munkálatai is, melyek során belsõ átalakításokat végeztek, elsõsorban az ÉK-i szárnyban.

A XIX.sz. harmadik negyedére eshetett ismét egy átalakítás, hiszen a padlásról mázatlan terrakotta épületdíszek kerültek elõ e korból. Jeszenszky Zoltán idejében kerülhetett Megyefára az a hasáb alakú, fehér mázas, valószínûleg a pécsi Zsolnay-gyárban készült cserépkályha, amelynek töredékét szintén a padláson találták meg. Jeszenszky Lajos igen vagyonos ember volt. Házassága alkalmával (1900-ban) bővíttette, részben átépíttette a kastélyt. Ekkor épült az udvari, É-i bejárat, a NY-i sarkon az emeletes torony, a D-in pedig a tereferélõnek nevezett, oszlopos, nyitott pavilon. Az egyenlőre ismeretlen építész értõ kézzel nyúlt a régi úrilakhoz, amelyet a kor ízlésének megfelelõen, elegáns, villa-szerű formára alakított át.

Sonkoly Károly írásában ezt olvashatjuk:
"A régi úrilak pusztulása a II.világháború végén kezdõdött. A környékre bevonuló orosz katonák a bútorok egy részét kiszórták az udvarra, s ekkor semmisült meg a családi levéltár anyagának egy része is."

1949-ben a kastélyt államosították, s elõször az Ásványbánya igazgatósága használta. Később a megalakult Állami Gazdaság központja lett, majd a Szigetvári Cipőgyár kihelyezett üzemének adott otthont. A belső tereket hatalmas gépsorokkal töltötték fel, a kastély egy valóságos nagyüzemmé vált. A belső közfalakat, a parkot, a külsõ homlokzatot nem óvták.1985-ben mégis nagy előrelépést jelentett a kastély állagmegóvása érdekében az, amikor műemléki védettség alá helyezték.

Az 1990-es évek elején a cég (cipőgyár) úgy döntött, hogy a bükkösdi kihelyezett üzemét felszámolja. Ezek után a kastély a pécsi székhelyű "Hercegnõ Kft" tulajdonába került, és hozzákezdett a felújítási munkálatokhoz. Nagy horderejű, látványos munkákat végeztek, ám a cég csődbe ment, az épület üresen áll. A Kft pénzügyi összeomlása után, a külső tatarozás befejeztével a 200 éves kastély gazdára vár.

Megyefalvi Horváth Dániel emeltette az elsõ szenthelyet , a kápolnát 1739-ben nejével , Pávicz Katalinnal az 1786-ban épült Petrovszky kastély feletti dombon . Ez a hely régebben szõlõhegy volt . A kápolna bizánci stílusú kupolás fatornyával és éles homlokzatával uralja az alatta elterülõ síkot . Ajtaja felett felirat áll az építtetõkrõl . Késõbb oldalára került Jeszenszky Antal sírtáblája is . Alatta tágas üreg , a családi sírbolt helye . A sírbolt bejáratát Jeszenszky Ferenc kegyúr-özvegye látta el díszes vasrácsos kapuval .

A bejárattól jobbra elhelyezett tábla felirata a következõ:
"Itten nyukszik jó nemes Megyefalvai Jeszenszky Antal Baranya vármegyének vincze birája . 23 esztendõs iffjú , kinek holt teteme ide tetetett. 26. április 1805. "

A források által is ismert Jeszenszky Antal 1752-1812 között élt . Az ifjú vagy a fia , vagy egyik testvérének a fia lehetett , bár erre utaló adat nincs a birtokunkban.

A kápolnában találhatjuk I. Jeszenszky Ferenc és I. Jeszenszky Ferencné (Kliegl Terézia) síremlékét. A két márványtábla egymással szemben , a kripta falán látható . Ide temették el IV. Jeszenszky Ferenc Jenõt is , emlékét szintén márványtábla õrzi , rajta eme felirattal:
"Itt nyugszik kisjeszeni és megyefalvai Jeszenszky Ferenc Jenõ. Született 1872 október 13-án - meghalt 1919 január 11-én. Mint vármegyéjének munkás és közbecsült tagja - mindenki által szeretve. Élete delén hagyta itt boldogságát - szeretõ hitvesét és három kis gyermekét. Világháborúban hazájának többször kitüntetett és harczban sebesült vitéz katonája volt .Önzetlen egyenes jelleme legyen példa utódainak ."

A bükkösdi templomot 1791-ben Petrovszky Zsigmond építtette testvérével, amely eredetileg fazsindelyes volt. A szóhagyomány szerint az oltár alapzata a pécsi jakabhegyi Pálos-kolostorból való és goricai márvány. Tervezője Buch József, aki Pécs első rajztanára volt. Szobrász, tervezõ, festõ. Õ készítette a templom előtti hídnál álló Szent János és Szent Franciska szobrokat 1800 és 1801 között késõ barokk stílusban; valamint a templom homlokzatában lévõ fülkékben elhelyezett Nepomuki Szent János és Szent Zsigmond szobrokat. Az ő nevéhez fűzõdik - az eredetileg a templom elõtti téren állt - díszkút is, amely jelenleg a Petrovszky kastély parkjában áll.

1807-ben a templom tetőzete leégett. Özvegy Petrovszky Jánosné a tetőzetet újjáépíttette. A díszes szószék festett képe egy jellegzetes poroszos öltözetű parasztot ábrázol, aki búzát vet. A porosz öltözet utal a német nemzetiségű betelepített lakosságra is, a búzavetés pedig az egyházi ige terjesztésére a hívők körében.